Köszönet Neked!

11:46


A véletlennek köszönhetem, hogy megismerkedhettem veled, s ha csak egy rövid időre, de a mindennapjaid részévé válhattam, ahogy Te is az enyémekké. Már az első beszélgetésünk alkalmával egyértelművé vált számunkra, hogy mindkettőnk részéről ez egy komolyabb próbálkozás, nem csak barátkozás vagy a másikkal való szórakozás a célunk.

Csakhogy volt egy kis bökkenő: a közöttünk lévő korkülönbség, ráadásul az Én javamra. Többször is említettem Neked, hogy mennyire jó lenne, ha hirtelen tudnál öregedni két-három évet, csak ennyit, nem többet. Utána persze kínomban mindig nevettem egyet, hiszen én magam is zavarba jöttem a saját kétségbeesésemtől. Hisz bármennyire jól el tudtunk beszélgetni és hülyéskedni, valahogy mindig bökte a csőrömet ez a kis apróság - legalább is így utólag visszagondolva már apróságnak tűnik. 

Fiatalabb korod ellenére nagyon is értelmes és sokat látott személy vagy, sokkal érettebb, mint néhány - nálam pár évvel - idősebb férfi, akikkel az utóbbi időben ilyen-olyan okból kifolyólag összehozott minket a sors. Lelkes vagy és őszinte a természeted, jó a humorod és nem mellesleg piszkosul jóképű vagy. Ezekkel a tulajdonságokkal lányok tucatjainak imponálsz, de te mégis egyedül tengeted a mindennapjaidat. Mert Te pontosan tudod, hogy kire és mire van szükséged. Látod, még határozott is vagy! S ezzel megint előhoztad belőlem azt a mosolyomat, amit oly' sokszor láthattál és szerettél, tudod azt, amikor zavarba hozol, de ezt próbálom leplezni természetesen sikertelenül - pedig nem is vagy jelen. Sosem értettem ti pasik miért szerettek minket nőket kissé kényelmetlen helyzetbe hozni, de ha ezáltal többször hallhatom Tőled, hogy "szeretem ezt a mosolyodat", akkor egye fene, megadom magam. S ha már itt tartunk, amit én szerettem benned az az, ahogy lágy csókot adtál a kézfejemre. Úgy tetted ezt, ahogy senki más...

De ez mind csak egy kis kitérő volt, hiszen az miatt írok most, hogy köszönetet mondjak Neked. Mert lehet nem is tudod, de rengeteg dolgot tanítottál Nekem, és még több mindenbe engedtél betekintést számomra.

Köszönöm, hogy megnyíltál előttem és beavattál a gyermekkorod legrosszabb élményeibe, a nehéz időszakaidba is! Tudom, ez nem ment könnyen!

Köszönöm, hogy elmondtad a jelened olyan féltve őrzött titkait, amit nem sok embernek!
Valószínűleg nem vagy tisztába vele, hogy akkor még semmit sem tudtam néhány dologról, mert próbáltam tudatlanságomat leplezni. Az igazság azonban az, hogy minden egyes alkalommal, amikor egy találkánkról hazaértem, egyből utána néztem mindennek, amit említettél. Így mára már sokkal tájékozottabb vagyok, több mindent megértek veled kapcsolatban. Nem mellesleg pedig, van közöttük olyan dolog, ami annyira magába szippantott, hogy a mai napig jelen van az életemben.

Köszönöm, hogy megmutattad másképp is lehet élni, mint ahogy én azt elképzeltem!
Hogy bepillantást engedtél egy olyan életbe, amit én soha nem tudtam volna elképzelni magamnak. Továbbra sem tudom! Az egyszerűen nem az én világom, hanem a Tiéd.

Köszönöm, hogy minden egyes találkozásunkkor növelted az önbizalmamat azzal, hogy igazi nőnek neveztél!
Sokat lendített ez az önbecsülésemen.

Köszönöm, hogy oly' sokszor kérdeztél a múltam felől! Hogy miként bírtam ki éveket egy ember mellett, s hogy elmondtad, te ezt nem tartod helyesnek, mert ezzel rengeteg élménytől estem el. Igazad van! Sok olyan dolgot nem tapasztaltam meg, amit meg kellett volna, ezzel nem vitatkozom. Viszont az ezzel a témával kapcsolatos megjegyzéseid megerősítettek abban, hogy egy pillanatig se bánjam a múltamat! Mindenki azt kapja az élettől, mindenki azt az utat fogja bejárni, amit megérdemel. Ki erről az oldalról tapasztalja meg a dolgokat, ki pedig a másikról. S ez a normális!

Végül pedig, KÖSZÖNÖM, hogy ráébresztettél arra, hogy senkiért sem érdemes kibújni abból a köntösből, ami igazán a tiéd! Hogy nem érdemes feladnom önmagamat, megmásítani a véleményemet csak azért, hogy tetszelegjek Neked vagy akárki másnak! Tudom, ezt már rég  fel kellett volna ismernem, de azt hiszem, ehhez Te kellettél!

Azt hiszem, ennek a bejegyzésnek a megírásáig magam sem voltam tisztába azzal, hogy mekkora hatással is voltál rám. S bár nem lett 'happy end' a vége a sztorinknak - párként nem igazán működnénk, barátok pedig nem leszünk - mégis minden egyes nap eszembe jutsz Te és az általad tanultak.

Köszönöm Neked!


You Might Also Like

0 hozzászólás