{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Függőségem a TÁNC

10:14


 
A mostani VKP keretein belül a függőségeinket boncolgatjuk, ami bevallom, nekem elég sok van. Nehezen is tudtam eldönteni, melyikről vagy melyikekről írjak nektek, hiszen ezek nem olyan különleges és érdekfeszítő dolgok, amik mindenkit érdekelhetnek, de végül kettőt mégis ki szeretnék emelni közülük, melyek talán a legfontosabbak számomra.

Az első, s tényleg legfontosabb függőség a számomra, a TÁNC. Csupa nagy betűvel. Ezt nem is függőségnek nevezném, sokkal inkább szenvedélynek. Minden általános iskolában kezdődött, amikor is a szüleim néptánc órára járattak és ezzel elérték, hogy megszeressem a mozgást. Hat évig jártam a csárdást, a lengetőt és még sorolhatnám tovább, tehetségesnek számítottam és én voltam a jövő reménysége - a tanáraim szerint. Rengeteg fellépésen vettem részt, imádtam a három-négy rétegű szoknyákat, a fonatot a hajamban és a színes selyemszalagokat, nem mellesleg pedig már akkor is szerettem szerepelni. Amint felső tagozatba kerültem elkezdtek felkészíteni a versenyekre, amiket hihetetlenül vártam már, végül azonban ott kellett hagynom, mert áttelepültek egy másik helyre (a város másik felére) és a szüleim oda már nem engedtek járni. 
Nem sokkal később - nagyjából 6. osztály koromban - felfedeztem Britney-nek a zenéit és teljesen ráfüggtem. A klipjeiből megtanultam a táncos részeket, rengeteg fellépését megnéztem és azokat utánoztam. Valahol itt kezdtem elszakadni a néptáncos énemtől.
A táncot végül a középiskolai éveim elkezdésekor folytattam és azóta töretlenül tart a lelkesedésem. Október 12-én lesz tíz éve, hogy annál a tánciskolánál vagyok, ahol most. Ez már merőben más, mint a néptánc volt, ugyanis a hip-hop vonalat követi, és 4 éve már a jazzbalett stílust is. Én személy szerint, jelenleg most már csak az utóbbit képviselem, de a szívemben ugyan ott vannak a lazább és keményebb ütemek is - hiszen hét évig abban voltam érdekelt- , és bármikor kapható vagyok egy hip-hop stílusú koreográfiára is - nem mellesleg imádok mindenféle táncstílust és minden tánchoz köthető mozgásformát. A rengeteg fellépés mellett versenyekre és továbbképzésekre, úgynevezett workshopokra járunk, videókat forgatunk és nem mellesleg jól érezzük magunkat. Nagyon inspiráló és szuper közösség az egész, ahova a gyerekek és már a felnőttek is szívesen betérnek.
Nyaranta előfordul, hogy a tömbösített órák miatt 2-3 hétig nincs egyáltalán edzés, hiszen amúgy is kell néha pihenni, de én ilyenkor sem vagyok nyugton, egyszerűen annyira hozzászoktam már, RÁFÜGGTEM, hogy kín szenvedés az a rövidke idő. Persze van mivel eltöltenem, de mégis ott van bennem egyfajta hiányérzet.

A másik függőségem - amit már egyértelműen nevezhetek annak -, az a tea. Bármilyen évszakban, bármilyen formában (hidegen, melegen, filteresen, leszűrősen), bármilyen ízesítésben, bárhol képes vagyok azt inni. Na jó, talán egy picit hazudtam: az angol teát nem szeretem, tudjátok azt a fekete tea-tej párosítást. Kedvenceim a gyümölcsös ízesítésűek, azok közül is a fekete ribizlis és trópusi, de tényleg, bármilyenre vevő vagyok.
Nagy álmom, hogy egyszer nyitok egy teázós üzletet, ahol értelem szerűen csak teákat lehet fogyasztani, akár elvitelre is, esetleg mellé valami kis süteményt és kekszet. Nem tudom mekkora keletje lenne a dolognak, de biztosan meg tudnám vele találni azt a kis réteget, aki vevő lenne erre. :)


Ha tetszett a bejegyzés, kövessetek Facebookon, ahol a blogos bejegyzések mellett apró kis gondolatmorzsákat is megosztok veletek, vagy megtalálhattok még Instagrammon és Pinteresten is! :)


Hogy mi az a VKP? Egy kezdeményezés, amit Szilvi indított útjára. A VKP-hoz csatlakozott bloggerek kéthetente egy megadott témát boncolgatnak a saját meglátásuk szerint. Bővebben ITT olvashattok róla!


You Might Also Like

0 hozzászólás