Tetovált lány vagyok

07:25



Többen is érdeklődtetek a tetoválásaim iránt, miután megosztottam veletek a Célok és vágyak | Hello 2017 című bejegyzésemet, ahol is az egyik pontban az szerepelt, hogy idén szeretném bővíteni a tetoválásaim számát. Nos, örömmel jelentem, hogy ez január 16-án meg is történt, úgyhogy egy pontot kipipálhatok a listáról, és örülhetek magamnak, hogyha lassú léptekben is, de haladok a kitűzött céljaim felé. A mai bejegyzésben el szeretném nektek mesélni milyen indíttatásból varrattam magamra az első mintát, hogy milyen motívumok találhatók rajtam, hogy mikkel szeretném még bővíteni a repertoárt, és hogy egyáltalán mi a személyes véleményem erről a dologról. :)

Nagyjából 10-11 évvel ezelőtt született meg először a gondolat a fejemben, hogy szeretnék magamra varratni valamit, de akkor még nem volt konkrét elképzelésem csak azt tudtam, hogy egyszer nekem majd biztosan lesz tetoválásom. Úgy 15 éves lehettem, amikor előálltam a szüleimnek azzal az ötlettel, hogy piercinget szeretnék, mert tudtam, hogy a tetoválást úgysem engednék meg. Akkortájt még eléggé befolyásolható voltam, tehát ha azt láttam a tini magazinok oldalain, hogy ennek meg ennek a sztárnak piercingje van, akkor én is azt akartam, ha tetoválásuk volt azt akartam, ha hupililára festették a hajukat, akkor pedig azt. Tehát, amikor megláttam Christina Aguilera orrpiercingjét egyből jött a vágy, hogy nekem is legyen, így odaálltam a szüleim elé és elmondtam, hogy mit szeretnék.

Az első reakciójukat sohasem fogom elfelejteni, annyira meglepődtem, hiszen azt mondták, hogy 'akkor inkább csináltass tetoválást'. Kis gondolkodás után persze felhívtam a figyelmüket arra, hogy a testékszer bármikor eltüntethető és idővel a lyuk is benő, szóval okosabb döntés lenne, mint egy tetoválás. Szerencsére egyet is értettek velem, így nem sokkal később átlövettem az orromat és másfél évig imádtam, hogy egy kis kövecske meg-megcsillan az orromban. Igen ám! De már akkor is táncoltam és egy rossz mozdulat következményeként sikerült valahogy kikapnom azt a helyéről, így elkezdett vérezni és mivel hajlított végű ékszerecske volt, magamtól nem tudtam visszatenni. Azzal a nappal pedig véget is ért a piercing iránti szeretetem.

Néhány évvel később tört elő belőlem ismét a tetoválás iránti vágy. Szüleim korábbi reakcióján felbuzdulva már bátrabban álltam oda eléjük az ötletemmel, de sajnos nem engedték meg. Azt mondták, majd ha 18 éves leszek a saját pénzemből megcsináltathatom. Nos, végül az első tetoválásomra elég sokat kellett várnom, de néhány év múlva, amikor már a középiskolát is kijártam, és a húszas éveim elején jártam, egyik barátnőmmel karöltve bejelentkeztünk az egyik tetoválószalonba, ahol épp olyan akció volt, hogy két darab (kisebb) mintát varnak rád egy áráért. Ezen felbuzdulva mindketten bejelentkeztünk, de nem ám úgy, hogy egyiket rám másikat a barátnőmre varrják, nem. Mindketten két mintát akartunk, ha már lúd, legyen kövér alapon ugyebár. :D

Így történt, hogy négy és fél évvel ezelőtt felvarrták rám az első és rögtön a második irományt is. Az első és számomra a legfontosabb a hátamon található. Az 'NDC' betűk annak a tánciskolának a mozaik szava (Nita Dance Club), ahol jelenleg is táncolok, az alatta lévő '2006' pedig azt az évet jelenti, amikor ezt az egészet elkezdtem. A tánc nagyon fontos számomra, s így, hogy már több mint 10 éve itt vagyok, immáron táncosként és oktatóként is, még fontosabb lett számomra, mint korábban. Rengeteg embert ismerhettem meg általa már most, rengeteg dolgot megtanultam az ittlétem alatt, új és igaz barátokra tettem szert, akiket a tánciskolában ismertem, sokat utaztam, versenyek és fellépésekre jártunk - és még tesszük is ezeket jelenleg is. Nem mellesleg pedig elég sok sikerélményben lehetett részem a tánc miatt, amikben valószínűleg enélkül nem értem volna el. #danceismylife

A második feliratom a jobb alkaromon található, ez pedig nem más, mint egy 'Impossible Is Nothing' felirat. Igen tudom, elég gyakori szöveg, de nekem nagyon sok erőt ad, mindig emlékeztet arra, hogy lehetetlen már pedig nem létezik és ne adjak fel semmit. Sokszor hasznát vettem már. Ezért is szerettem volna olyan helyre varratni, ahol jól látom. Eredetileg a csuklómra terveztem, de nem mertem megcsináltatni az akkor épp eléggé kidudorodó ereim miatt, így gyors megoldásként ezt a verziót választottam, de egyáltalán nem bántam meg.

A harmadik és egyben a legfrissebb tetoválásom pedig egy motívum a bal csuklómon/alkaromon van, ami egy lótuszvirág. Ezt január 16-án csináltattam, úgyhogy még gyógyulófélben van, de berakok nektek róla egy képet, ami aznap készült néhány órával a befejezése után. A lótuszvirág számomra több jelentéssel is bír: kapcsolódik a jógához, amit imádok és jelenleg azzal foglalkozom a legtöbbet a tánc mellett, és kapcsolódik a buddhizmushoz - hiszen az egyik jelképe -, ami eléggé elkezdett foglalkoztatni az elmúlt egy évben, és részben köthető egy emberhez is, aki meghatározó szerepet töltött be az életembe. De a legfontosabb jelentése számomra az, hogy bármennyire is rossz körülöttünk minden, nem szabad feladni, hiszen idővel minden jobb lesz. Ki kell tartani és ha sikerül, talán ki is törhetünk. S hogy miért ez a jelentés? Mert a lótuszvirág egy saras, mocsaras, lápon vidéken él, és a sok piszok, a sok rossz ellenére is növekszik, virágzik, létezik. Röviden tömören. :) A mintát amúgy elképzelhető, hogy még tovább fogom alakítgatni, például itt-ott egy kis színezéssel (csak és kizárólag feketével).

Számomra a tetoválás egyfajta önkifejezés és nekem nagyon fontos, hogy csak olyan dolgokat varrassak magamra, aminek jelentése van. Ráadásul mielőtt megteszem, alaposan átgondolom, hogy biztosan szeretném-e életem végéig viselni az adott mintát, vagy csak időszakos hóbort (már ha létezik ilyen szó :D).

Végezetül pedig csak annyit szeretnék még megosztani veletek, hogy többen is betámadtak már, amiért tetoválásaim vannak, ráadásul látható helyeken. Mind a barátaim, mind a családom és mindig idegenek részéről jöttek már megjegyzések ezzel kapcsolatban. Mert hogy elcsúfítom a testemet, örökké rajtam lesz, hogy meg fognak  bélyegezni, hogy nem találok majd munkát miatt, stb. Én úgy gondolom, hogy a saját testem és azt csinálok vele, amit szeretnék. Ha másnak nem tetszik a motívum vagy ha más nem is ért egyet ezzel, én elfogadom. Elfogadom a véleményüket, mert az mindenkinek lehet és senki sem egyforma. Viszont cserébe csak annyit kérek, hogy ő is fogadja el az én meglátásomat és ne piszkáljon emiatt. A mai világban pedig nem hinném, hogy akkora problémát jelentenek a tetoválások, azokon a helyeken pedig ahol mégis, oda én nem nagyon szeretnék menni se dolgozni, se szórakozni.


K Ö V E S S   I T T   I S
Instagram: @dianaharacsi
Pinterest: Diusssh


You Might Also Like

0 hozzászólás