Interjú az Angel Style blog írójával

18:46



Egy teljesen új projekttel jelentkezem a mai napon, ugyanis meghoztam életem legelső interjúját. Az interjú keretein belül egy nagyon kedves és vagány csajszival, Erikával, az Angel Style blog írójával működtünk együtt, tehát az ő blogján olvashattok velem is egy interjút - ide kattintva elolvashatjátok azt. S csak úgy mellesleg megsúgom, hogy nem ez az egyetlen kooperációnk Erikával. ;) Reméljük, elnyeri tetszéseteket mind a mai bejegyzés, mind a továbbiak! De akkor kezdjünk is bele! :)

1. Mesélj egy kicsit magadról, kérlek! Mennyi idős vagy, hova valósi vagy, mivel foglalkozol, és mit szeretsz csinálni szabadidődben?

E.: Erika vagyok, 25 éves és Miskolcon élek. Jelenleg a második szakmámat kezdtem el tanulni (kozmetikus), így elég sűrűre sikerednek a hétköznapjaim, amit nem feltétlen bánok. Szabadidőmben szeretek a családommal és a barátaimmal lenni, nagyokat sétálni a friss levegőn, fényképezni, illetve blogolni. 

2. Beszélgetéseink során elárultad, hogy korábban több éven keresztül táncoltál. Elmondanád nekünk a rövid történetedet a tánccal? Milyen indíttatásból kezdted el, milyen stílusokat tanultál és mennyi ideig foglalkoztál velük? A tanult táncstílusok közül melyik állt hozzád a legközelebb és miért? Valamint mi az a stílus, amit még soha nem próbáltál, de szívesen megismerkednél vele?

E.: Körülbelül olyan 12 évesen koromban kezdtem el majorettezni, ami 4 évig az életem része volt. Ez alatt az időszak alatt számtalan fellépésen és versenyen vettem részt a csapattal, ilyen volt a Miskolci Kocsonya Fesztivál is. Emlékszem, gyerekként mindig vágytam arra, hogy én is majorettes legyek. A legmaradandóbb emlékem az a Debreceni Virágkarnevál, amikor is egy jó pár majorettes csoport lépett fel, és tátva maradt a szám. Akkor és ott döntöttem el, hogy egyszer én is szeretnék majorettezni. Ezután 1,5 évig balettoztam, néptáncoltam illetve társas táncoltam. A legközelebb talán a majorette és a társas tánc állt hozzám, ezt jól bizonyítja az is, hogy a mai napig tudom pörgetni a majorette botot. Talán, amit még nem próbáltam ki az a hip-hop tánc, egy időben hajlottam is felé, hogy kipróbáljam, de ma már nem annyira csigázza fel az érdeklődésemet. Nagyon sokat változtam én is, illetve talán elmúlt az a nagy szerelem, ami volt anno köztem és a táncolás között.



3. Imádom a hajszínedet! A beszélgetéseink során az is kiderült, hogy elég sűrűn váltogatod azt. Mesélnél erről a „szenvedélyedről” egy kicsit? Mikor kezdted el festeni, milyen színekkel próbálkoztál és miért pont a vörösnél ragadtál meg?

E.: Igen, sajnos tényleg elég sűrűn váltottam hajszínt az életem során. Ezt eléggé meg is szenvedte a hajam és a fejbőröm is. Igaz, jelenleg egészségesebb is a hajam, mint volt, de ez a folyamat, amivel elértük, hosszú évek munkája volt.

Legelőször 15 éves koromban festettük be a hajam, szőke mellíral (ez, olyan nyár eleje lehetett), majd (szeptemberben) már teljesen szőke voltam. Nem bírtam sokáig ezt a hajszínt, ezért olyan október környékén befestettük kékes feketére, ami azért tetszett nagyon, mert a napfényben inkább kék volt a hajam, mint sem fekete. Ám sajnos ez sem állt jól a hófehérke bőrömhöz, így hirtelen felindulásból vettem egy vörös festéket és ráfestettük a fekete hajamra. Ugye bár a feketéből sose lesz úgy vörös, ha nincs leszívatva előtte a hajad, így hát valami lilás–padlizsános színt kaptam végeredményként. Ez a szín se tetszett nagyon, így elkezdtem lenöveszteni a hajamat, ám sajnos nem bírtam sokáig, és újra a vörös hajfesték után nyúltam. 16 éves voltam, amikor nyáron az unokanővéremhez lementem Debrecenbe (aki mesterfodrász), és elvállalta a hajam rendbehozatalát ingyen. Ezer hála neki, mert a vállig érő töredezett, károsodott, borzalmas hajamtól megszabadított. Délután 1 óra fele mentem a szalonba, és majdnem egész estig ott voltam, velem kínlódott szegénykém egész nap. Először is ettől a falusi hajszíntől szabadított meg, és egy meseszép rézvörös hajat kaptam, majd levágta a hajam, és egy igazán menő,trendi bubifrizurát (ha jól tudom) varázsolt belőle.

Azóta is hálás vagyok érte, amiért újjá varázsolt.Miután hazaértem a nyaralásból 3 hónap után, már elkezdett nőni és dúsulnia hajam (extrémen sok hajjal áldott meg az élet), illetve a festék is már elkezdett kopni, így Miskolcon felkerestem egy szalont, ahol újra, ugyan azt a színt és formát visszaadták nekem, melyet az unokanővéremtől kaptam. Sikeres volt az eredmény, majdnem 100%-ig ugyan úgy nézett ki a hajam. Ettől kezdve inkább a vörös árnyalatait feszegettem. Például: paradicsom vörös, réz vörös, mahagóni, sötétvörös stb. 17 évesen megint kitaláltam, hogy én szőke szeretnék lenni, ezért az osztálytársnőmet megkértem, hogy szőkítse ki a hajamat, ő ezt meg is tette. Ám a végeredmény nem olyan volt, amilyet elképzeltem, ezért egy mogyoróbarna hajfestéket felkentünk rá, ami természetesen megint borzalmasan ált. Ezután itthon szőkítettem megint ki a hajamat, rá egy hónapra. Fantasztikusan sikerült mondhatom, ugyan is leégette a fejbőrömet majdnem a szőkítő, ezután gyorsan rámentünk egy szőke festékkel, de, mint sejthetitek 1 hónap után megint meguntam és vörösre váltottam. Év vége fele, pedig a vörös hajamat megfeleztem, és alura fekete festékkel rámentem. Ekkor már a hajam, megint vállig érő volt. 18 éves koromban megint jött egy örült időszakom, amikor szőke akartam lenni, de már féltem a szőkítéstől, így csak simán szőke hajfestékkel festettem a hajam, addig, amíg valamilyen szőkés szint el nem értem. Ebben az időszakban fogadtam meg, hogy innentől kezdve rendszeresen fogok járni fodrászhoz (ami azóta is így van). Majd ezt a szőkés színt megint vörös követett, amit a barátnőm a vizsga munkájára egy extrémebb vörös színnel bolondított meg.

Végezetül pedig megtaláltam a mostani szerelmemet, ezt a gyönyörű extrém vörös színt. Az elmúlt 7 évben 5 különböző fodrásznál voltam, mire megtaláltam a mostanit, akihez 2-3 éve járok havi rendszerességgel. Ahogy leírtam NEKTEK elég sok hajszínnel kísérleteztem, de csak a mostani hajszínem áll nekem a legjobban, a szőke nem én voltam, a fekete hajszínnel úgy néztem ki, mint egy drogos. Ez az a szín teljes mértékben, ami én vagyok, extrém és stílusos.

4. Mi indította el a fejedben azt a gondolatot, hogy belekezdj a blogolásba?

E.: Hivatalosan 2014. június 8.-án indítottam el az Angel Style blogot. Ám 2016 augusztusa óta vezetem rendszeresen, addig valahogy nem volt ihletem. Nem volt konkrét elképzelésem, amikor létrehoztam a blogot, csak egy olyan helyet kerestem, ahol kifejezhetem magam.

5. Elég széles témakörben blogolsz: a beauty bejegyzésektől elkezdve, a lifestyle-on át, a D.I.Y. és ajánlókig mindenféle posztot olvashatunk tőled. Volt eredetileg egy vagy két konkrét témakör, melyekben szerettél volna publikálni vagy a kezdetektől kezdve ilyen sokrétű terveket szőttél?

E.: Eleinte nem volt konkrét elképzelésem a bloggal kapcsolatban, így behatárolni sem lehetett, ahogy én most csak beauty témában fogok írni. Úgy éreztem, ami megfogalmazódik bennem, érzések, gondolatok, azokat a virtuális naplómba leírom és megosztom másokkal. Később mikor átláttam, hogy a blog mit képvisel, és én mit szeretnék, akkor jött az a pont, hogy tudatosan elkezdtem írni a szépségápolással kapcsolatos cikkeket, persze még mindig megmaradt a psziché rész is, utána kezdtem el belecsempészni a lifestyle posztokat és ma már úgy érzem, hogy a blog több lett, mint egy sima Beauty blog. Inkább egy mindenes blognak nevezném, ahol a beauty és a lifestyle dominál. Épp most is átalakítás folyik, de nem csak a designe terén, de a cikkeknél is. Szeretnék odafigyelni az olvasóim igényeire és ezek szerint alakítani, formálni a blogot.

6. Mennyire volt számodra nehéz felvállalni a családod, a barátaid és az ismerőseid előtt azt, hogy ország-világ előtt megosztasz magadról személyes történeteket is? Gondolok, itt most például a Testképzavaros vagyok? című cikkedre és a többi ilyen jellegűre. Mennyire fogadták jól, hogy blogolsz? Mennyire támogatnak téged ebben?

E.: Nehéz volt, ezért eleinte nem is olvashattatok olyan posztokat, mely picit is személyes lett volna. Sőt! Nem is akartam az elején, hogy tudják, ki ül a gép másik oldalán. Miért olyan fontos egy arc? – gondoltam. Később viszont rá kellett jönnöm, hogy igenis, az olvasóimnak tudnia kell, hogy ki írja nekik a blogot, hiszen miattuk kezdtem el csinálni. Így hát el kellett hagynom a komfortzónámat, ami ijesztő és félelmetes volt eleinte, de szerencsére a párom támogatása segített benne. Talán, ha ő nem noszogat annyit, akkor nem teljesedhettem volna ki. Neki köszönhetően felvállaltam teljesen magam. Természetesen a családom, a párom és a barátaim mindenben támogatnak. Ezért nagyon hálás vagyok nekik.
Na, ezt a cikket töröltem, úgy érzem az már nem illik bele az új profilba, meg amúgy is elég nagy port kavartam vele.


7. Angel Style névre hallgató oldalad épp most esik át egy kis átalakításon, mind a külsejét illetően, mind pedig tartalmilag. Milyen céljaid és terveid vannak vele a jövőre nézve? (olvasótalálkozó, bloggertalálkozó, youtube csatorna, stb) Szeretnél-e esetleg új témákat bevezetni vagy épp valamelyiket kivezetni?

E.: Igen, az átalakítás már megtörtént, már csak pár finomhangolás maradt hátra szerencsére.:) Őszintén szeretnék még mindig Youtube csatornát, de nem hiszem, hogy most ezt valóra fogom váltani. Viszont egy olvasótalálkozóban szívesen benne lennék, persze azt is majd idővel. Új témák terén már megtörtént a változás, egyenlőre, ezek mind megmaradnak. Kivezetni semmilyen témát nem szeretnék. Pár cikksorozattal bővültünk, ilyen a ciki vagy nem?, melyet a Testvérkódex egyik bloggerinájával írunk közösen, illetve a Csere-Bere sorozat, ami a közeljövőben fog debütálni.

8. Milyen élményekkel lettél gazdagabb a blogolásnak köszönhetően? (új barátok, stb).

E.: Nagyon sok új barátra tettem szert, amiért hálás vagyok. Megtanultam azt is, hogy a kritikát el kell fogadni, de meg kell különböztetni őket. Van olyan kritika, amiből az embertanul, tud építkezni, de van olyan is, ami egyszerűen csak rosszindulatból lett megírva. Az utóbbiakat el kell engedni és nem szabad velük foglalkozni.

9. Sajnos az online véleményformálásnak nem csak pozitív előnyei és hatásai vannak, hanem ott van a rosszabbik oldala is. Volt valamilyen negatív tapasztalatod, kaptál-e esetleg bármilyen bántó megjegyzést valamelyik posztodat illetően? Hogy reagáltál rá?

E.: Persze, hogy kaptam, de ha nagyon sokat foglalkozol velük, akkor csak keserűbb leszel. Volt olyan velem is, hogy XY személy megkeresett és kiosztott egy bizonyos cikkem után, akkor nagyon felkavart, és hónapokig kedvem se volt blogolni sőt blogokat olvasni sem. Olyan is megesett, hogy majdnem abbahagytam a blogolást, de rájöttem ezt nem teszem meg. Miért tenném meg? Nagyon nehéz, amikor névtelen vadidegen emberek elkezdenek okoskodni, hogy te ebben és ebben szar vagy, miközben ők azt sem tudják ki is vagy. Nehéz, de figyelmen kívül kell hagyni őket, sajnos sok ilyen komment lesz még, ami nem építeni fog, hanem az ellenkezője, de NEKEM arra kell figyelnem, amit az olvasóim mondanak, nem pedig ezek a trollok.  
 
10. Rengeteg szuper ötlettel állsz elő, ami a bloggerek összefogását és egymás támogatását illeti. Honnan jönnek, ezek ötletek? Mi motivál téged arra, hogy napról napra bejegyzéseket írj?

E.: Köszönöm szépen. Nem tudom, hogy honnan jön az ötlet, egyszer csak beugrik valami és elkezdek azon agyalni tovább, hogy tudnám kivitelezni. Kit érdekelne? Lenne-e rá olvasó, kereslet? Ha mindenre igen a válasz, akkor elkezdem fejben összerakni a vázlatot, majd pedig megosztom másokkal is és kikérem az ő véleményüket is, hogy szerintük ez jó ötlet-e vagy hagyjam a fenébe. Általában az első, akit megkérdezek erről, az a párom, ha szerinte kivitelezhető, akkor elkezdjük együtt átgondolni, majd ráírok pár blogger barátomra és őket is megkérdezem. Van olyan is, hogy egyből jön az ihlet és nincs időm kérdezősködni, már ki is írom a csoportba és várom a válaszokat. A legjobb ötleteim reggel, zuhanyzás közben támadnak
LOL
A motivációm egyértelműen az olvasóim. Már nem magamnak kell írnom, hanem nekik, értük vagyok és ők értem, ez ilyen kölcsönös dolog. Szerintem.

11. Mi inspirál téged a magánéletedben?

E.: A környezetem tud inspirálni, vagy egy jó sorozat, könyv, ez változó.

12. S végül pedig, de nem utolsó sorban: Mit jelent számodra a bloggerkedés?

E.: Számomra a bloggerkedés egy életformát, egy önkifejezési módot, egy hobbit jelent.

Nagyon szépen köszönöm neked Erika a lehetőséget és a válaszokat is! Sok sikert és rengeteg cikket, valamint olvasót kívánok neked a jövőre nézve! :)

~ o ~

K Ö V E S S   I T T   I S
Instagram: @dianaharacsi
Pinterest: Diusssh

You Might Also Like

2 hozzászólás

  1. a poszt képében az "interjú" helyett "inetrjú" van írva, máskor olvasd el 2x amit kiraksz.

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük szépen a bölcs kommentet :D

    VálaszTörlés