Kisvárosból a fővárosba - a költözésünk margójára | Lifestyle

19:12



Aki rendszeresen követi a blog facebook, illetve instagram profilját tudhatja, hogy február elejével a fővárosba költöztünk a párommal. Az utóbbi platformon feltettem a kérdést, hogy szeretnétek-e erről a folyamatról egy bejegyzés keretében olvasni, s a válasz 100%-ban igen volt, így tehát most eleget teszek a kéréseteknek. Úgyhogy kezdjük is az elején!

Tavaly nyár vége felé fordult meg először a fejünkben, hogy váltani kellene, mert a barátom munkahelyén átszervezések kezdődtek, s az új feltételeket nem igazán éreztük korrektnek, valamint tudtuk azt is, hogy idővel az én munkahelyem is meg fog szűnni, mivel beadtam a felmondásomat. Két-három napon keresztül rágódtunk azon mitévők legyünk, sorra vettük a lehetőségeinket, átbeszéltük azt, hogy miket szeretnénk elérni mind karrier tekintetében, mind a magánéletünkben, s ezek tudatában evidens volt a költözésnek a felmerülése. 

Hamar meg is egyeztünk abban, hogy mindkettőnkre nagyon ráférne a változás, a múltból való kiszakadás, a levegőváltozás. Ezidáig rendben van, de mi legyen az úti cél? Hirtelen felindulásból első körben Angliát tűztük ki célnak, annyira elegünk volt a hazai dolgokból, meg hát úgy gondoltuk jó lenne még a Brexit előtt kimenni, akkor talán több esélyünk lenne. A költözés időpontját 2018. márciusa körülre lőttük be, mert a karácsonyt szerettük volna itthon tölteni, és így volt még időnk bőven elintézni mindent. Hónapokig abban a tudatban éltünk, hogy tavasszal majd eljön végre az a - szó szerint - a levegőváltozás, amire annyira vágyunk.

Közben persze gondolkodtunk, tanakodtunk és megváltoztattuk a döntésünket, első körben inkább maradnánk Magyarországon belül. Eddig ismét rendben vagyunk, de a kérdés újra az volt, akkor mi legyen az úti cél? Gondoltunk Dunaújvárosra, mivel ott élnek a nagynénémék, de valahogy maga a város nem vonz minket. Aztán következett a sorban Győr, ahol még nyáron jártunk és imádtuk a hangulatát na meg a szűk kis utcácskáit, de valamiért nem éreztük azt a nagy lelkesedést irányában. Végül Budapest mellett döntöttünk, mert rengeteg barátunk és családtagunk él ott, a legtöbb lehetőség munka terén a fővárosban található, s az sem utolsó szempont, hogy az őszi, három napos pesti kiruccanásunk alatt menthetetlenül beleszerettünk a városba.



Így történt, hogy végre elkezdtünk lakások után kutatni. Nem volt egyszerű megtalálni a tökéletest, hiszen volt néhány feltételünk, de végül sikerült. Egy teljesen üres, jó helyen és jó árban lévő albérletet találtunk, de addig húztuk-halasztottuk a dolgokat, míg kiadták másnak.  Nem mondom, hogy ekkor nem keseredtünk el picit, mivel mindketten azon a véleményen voltunk, hogy ez volt a mi kis álomkuckónk, de muszáj volt továbblépni és folytatni a keresgélést.
Végül aztán az egyik barátnőmön keresztül jutottunk el az új álomkuckónkhoz, mert az ő volt osztálytársa a tulaj, s mint kiderült, a férjét meg én ismerem. Még azon a héten találkoztunk is velük, amikor megtudtam kiadó a lakásuk, s a megbeszélés sikeresnek bizonyult - valószínűleg erre rásegített az, hogy közben a frissen mosott hajamon landolt egy kis galambkaki (de amúgy nem vagyok babonás) -, úgyhogy már nem volt más hátra, mint elkezdeni lezárni a dolgainkat, meglesni a lakást személyesen is, nekilátni a csomagolásnak és új munka után nézni.

S most itt vagyunk 2 héttel a költözés után. A munkámat végre szeretem, a közérzetem sokkal jobb, és a párommal még közelebb kerültünk egymáshoz. Mostanra már elmondhatom, hogy megéreztük a változás ízét. Tudjuk, hogy ez volt életünk egyik legjobb és legnagyobb döntése, de hihetetlenül örülünk neki, hogy megléptük és most már boldogabban és felszabadultabban élhetünk, mint eddig valaha.

- képeket a lakásról azért nem mutatok, mivel nem a sajátunk és nem szeretnék visszaélni a helyzettel -

You Might Also Like

0 hozzászólás